A fehérvérsejtszám-emelkedés mértékének megállapításához alapvető az életkortól és a várandósságtól függő referenciatartományok használata. Az eozinofil fehérvérsejtek felszaporodása parazitás fertőzésre vagy al­lergiára utal, a limfocitózis gyermekkori virális megbetegedés jele lehet. A leukocitózis különösen a bakteriális fertőzések tünete. Stresszhatásokra akut leukocitózis alakulhat ki. A leukocitózis hátterében állhat pl. gyógyszermellékhatás, léphiány, dohányzás, elhízás, krónikus gyulladá­sos állapot. Rosszindulatú vérképzőszervi betegség jele lehet a láz, fogyás, fáradékonyság, zúzódások. Ha felmerül a malignitás, a beteget hematoló­gus-onkológus szakorvoshoz kell utalni.

Az eozinofil özofagitisz a második leggyakoribb gyulladásos nyelőcső-megbetege­dés a gasztroözofageális reflux betegség után. Vezető tünete felnőttek esetében a nyelési nehezítettség és a falatelakadás. A kezeletlen betegség nagy százalékban nyelőcsőszűkülethez vezet.

Az Orvostovábbképző Szemle májusi számának szimpóziuma a tápcsatornai betegségeiről szól. Az első cikkben a Barrett-nyelőcső gyakori kérdéseiről, a másodikban a cöliákia diagnózisáról és kezeléséről, míg a harmadikban az eozinofil nyelőcsőgyulladásról olvashatnak.

A táplálékallergiás tünetek eltérő patomechanizmusokkal jönnek létre: az esetek közel 50%-áért (korai reakciók) az IgE mediálta immunválasz a felelős, a többi tényező eddig pontosan nem meghatározott folyamat révén alakul ki. A tünetek több szervrendszert érinthetnek, súlyosságuk az enyhétől az életveszélyes állapotig terjed. Minden életkornak megvan a tipikus ételallergénje. Az IgE mediálta formák elsősorban bőrpróba végzésével vagy specifikus IgE szint meghatározással diagnosztizálhatók, de bizonyító erejük az ételterheléses vizsgálatoknak van. A táplálékallergén teljes eliminációja a nemzetközileg elfogadott terápiás módszer.